A kép képe

Ma, amikor a modern és a posztmodern közötti ellentétek összesimulni látszanak, a modernizmus által korábban oly sokszor lesajnált érzéki vagy retinális festészet egyre komolyabb létjogosultságra tesz szert a kortárs szcénában. Nem mintha ez a klasszikus, akadémista tradíciókon alapuló figuratív festésmód eddig nem létezett volna, csupán az elméleti, ideológiai és az olvasási/elsajátítási stratégiák híján sokáig mostohagyereknek számított. Éppen ezért hazánkban az 1980-as évekig nem is születtek a témának szentelt jelentősebb kiállítások. Az áttörést, a már szinte teljesen elfeledett Csernus Tibor 1989-es a Műcsarnokban megrendezett tárlata jelentette, melyet – ha nem is nagy elánnal – Konkoly Gyula, Méhes László reprezentatív kiállításai követték. Húsz évvel Csernus 1989-es felfedezését követően a tendencia immár reneszánszát éli. A kiállításokon és a kortárs vásárokon nemcsak az idősebb, IPARTERV generáció, hanem az 1990-es években induló, valamint a legfiatalabb művészek is nagy népszerűségnek örvendenek.

Ez az alig húszéves időszak a tradicionális értékrendszer újrafelfedezésén és újraaktualizálásán kívül egy újratanulási folyamatot is magába zár. Míg az absztrakt festészet számára közel egy évszázad állt rendelkezésre, hogy a tökélyre fejlessze a maga képi nyelvezetét, addig a figuratív festészet épp csak átörökíteni tudta saját hagyományait a 20. század utolsó harmadába. E tekintetben a magyar festészet még nagyobb hátrányban volt a nemzetközivel szemben, hiszen a szocreál szabályrendszere még inkább megnehezítette a klasszikus figuratív festészet hagyományainak friss és időszerű átörökítését. Bár valójában ez az akadémizmusból és realizmusból táplálkozó stílus lendített is valamit a magyar figuratív festészet helyzetén, csak éppen kontraszelektív módon. Csernus Tibor szürnaturalizmusának ontológiai alapját például pontosan a szocreál „kettős látása” szolgáltatta. A festő ezzel később alapvetően inspirálta az IPARTERV generációt: Lakner, Siskov, Konkoly ekkor már kevésbé egzisztenciális, sokkal inkább önreflexív, pop-artos művészetét. Mára ez az átörökített tradíció, a pop-art, a konceptualizmus és az új digitális médiumok képfajtáinak hatása nagy teret és lendületet adtak a legújabb figuratív törekvéseknek. Az új hullám alkotásain nem egy egységes modorral találkozunk: az önreflexió különböző formái keverednek egyéni stílusokkal és ez a mágikus realizmustól, a technorealizmusig a legkülönfélébb jelenségek formációit hozza létre.

A 20. század modern művészete tudóssá, de legalábbis beavatottá változtatta a tekintetet. Ezek a világ közvetlen jelenségeitől elvonatkoztatott szinten működő alkotások csakis áttételes módon tárulkoznak fel a mű szemlélője számára. Ezért nem véletlen hogy a modernizmus kifulladásával az új figuratív festészet – mind a hagyományai, mind esztétikája és gyakorlata – ekkora jelentőséget kapott napjaink művészetében. Az absztrakt áttételességét felváltja az érzéki-retinális élmény primér hatásmechanizmusa. Bár kétségtelen, a figuratív képek is – a stílus, az utalások szintjén – reflexióra vannak kényszerítve, az élethű, részletgazdag kép felett érzett örömből visszakerül valami a műélvezetbe. Ennyiben mindenképpen a tradicionális festészethez kapcsolódik a tendencia, s talán abban is, hogy a fotóval, illetve a videóval szemben ez a médium kihasználja az anyagszerűségében rejlő lehetőségeket. Anyag, stílus és témacentrikusság jellemzi e festményeket, melyek a kor vizuális képdömpingjének primer és szekunder szintjeit dolgozzák fel. Emlék- és vágyképeket, utalásokat és idézeteket, melyek körülvesznek bennünket, és másodpercről másodpercre bombáznak a televízión, a monitorokon, a magazinokon keresztül, akaratlanul is kondicionálva képzeletünket, elvárásainkat és vágyainkat.

Radák Eszter: Négy évszak - ha még egyáltalán van olyan 2017. március
Radák Eszter:
Négy évszak - ha még egyáltalán van olyan
2017. március 22. - április 22.
Király Gábor: Rezervátum 2017. február
Király Gábor:
Rezervátum
2017. február 20. - március 18.
Csató József: Pocket Volcano 2016. március
Csató József:
Pocket Volcano
2016. március 24. - április 13.
Radák Eszter: Fütyül a rigó 2014. szeptember
Radák Eszter:
Fütyül a rigó
2014. szeptember 10. -  27.
Király Gábor: Vendégek 2014. március
Király Gábor:
Vendégek
2014. március 12. - április 9.
Vomeronasale - Csató József kiállítása 2013. szeptember
Vomeronasale - Csató József kiállítása
2013. szeptember 4. - október 1.
Ki a szabadba! 2012. szeptember
Ki a szabadba!
2012. szeptember 6. -  27.
L O O P 2012. május
L O O P
2012. május 23. - június 30.
Made in Wunderland 2012. április
Made in Wunderland
2012. április 3. - 0000.  0.
Nyári István 2012. március
Nyári István
2012. március 6. -  31.
Small Talk 2011. szeptember
Small Talk
2011. szeptember 1. -  28.
Budapest Áramlat 2011. május
Budapest Áramlat
2011. május 27. - 0000.  0.
Papír panoráma 2011. március
Papír panoráma
2011. március 11. - április 30.
Szurcsik József: Ember Embernek 2010. november
Szurcsik József:
Ember Embernek
2010. november 10. -  30.
Korodi Luca: Távol Afrikától 2010. november
Korodi Luca:
Távol Afrikától
2010. november 10. -  30.
Cseke Szilárd 2009. szeptember
Cseke Szilárd
2009. szeptember 9. -  30.
Haász Katalin 2009. szeptember
Haász Katalin
2009. szeptember 9. -  30.
Korodi Luca: Örök vadászmezők 2009. február
Korodi Luca:
Örök vadászmezők
2009. február 12. - március 14.
Köves Éva 2007-2008 2009. január
Köves Éva 2007-2008
2009. január 12. - február 6.
Bak Imre és Roters Katharina kiállítása 2008. november
Bak Imre és Roters Katharina kiállítása
2008. november 3. -  26.
Nádler Retrospektív 2008. szeptember
Nádler Retrospektív
2008. szeptember 13. - október 4.
Gábor Áron: Fényfolyamatok 2008. május
Gábor Áron:
Fényfolyamatok
2008. május 29. - június 28.
Három grácia 2008. április
Három grácia
2008. április 16. - május 6.
Arnulf Rainer 2008. február
Arnulf Rainer
2008. február 23. - március 22.
Szurcsik József: Arcadia 2008. január
Szurcsik József:
Arcadia
2008. január 29. - február 29.
Friss Festmény 2007. szeptember
Friss Festmény
2007. szeptember 16. - október 3.